A magyar irodalmi és publicisztikai kánon mindig is büszke volt arra a képességére, hogy a hivatalnokok komolyságát és a közigazgatás nehézkességét szelíd iróniával és szatírával ábrázolja. Mikszáth Kálmán parlamenti karcolatai, Móricz Zsigmond Rokonok-ja vagy Karinthy Frigyes humoreszkjei nem a rombolás, hanem a tisztulás szándékával mutattak görbe tükröt a társadalom elé.
A szimulációs játék mint modern szatíra
A KultúrPénz – Miniszteri Kiadás nem egyoldalú bírálat, hanem játékos empátia-gyakorlat. A játékos a miniszteri bársonyszékbe ülve maga tapasztalhatja meg, milyen nehéz egyszerre megfelelni az egymásnak ellentmondó társadalmi és politikai elvárásoknak. A fiktív hivatali alakok – Dr. Kultúr Béla, Vitéz Bástya Ferenc, Mecénás Gabriella – a mindenkori kultúrpolitika archetípusait testesítik meg szerethető, mégis tanulságos formában.